Friss topikok

  • margit2: Ha benéznél, tudd, hogy gondoltam ám Rád most is az ünnepekkor... Remélem, hogy kellemesen teltek ... (2018.04.03. 19:53) Ó-év
  • margit2: Köszönöm szépen! Neked és kedves családodnak is csak minden jót és szépet kívánok az új esztendőre... (2018.01.02. 08:50) 2018!
  • margit2: Hiányzol.... Sok szeretettel kívánok Neked és az egész kedves Családnak örömtelim, boldog új évet... (2018.01.01. 12:15) De jó volt a kedvesekhez ellátogatni!
  • Aloha3: Nagyon aranyosak! :-) További szép napot, jó hétvégét kívánok! :-) (2017.06.10. 19:13) Róluk se feledkezek meg!
  • Aloha3: Látszik a képen milyen jól érezte magát mindenki! :-) (2017.06.10. 19:12) Érettségi találkozó

Osztálytalálkozó-és más

2014.08.31. 22:02

szerző: greenfo

A 40.-en úgy döntöttünk, hogy évente összejövünk. Egyik kedves osztálytársunk már a nyár közepén elkezdte a szervezést.  A80 km-re levő vidéki házában látott minket vendégül. Természetesen 2 napos, mint korábban az ötévesek. Velünk már nem történnek komoly dolgok, hacsak az egészségünkben nincs változás, vagy az unokák és a szüleink számában. Kissé fáradt vagyok mostanában, elsőre kerestem is a kibúvót, de a férjem egyértelműnek vette, hogy ha találkozó, akkor ott a helyem-helyünk. A házastársak is velünk tartanak, igazán jó kis csapat jön össze. Különféle életutak, sikeresek, nevesek, vagy csak szürke eminenciások, sokan ráadásul még olyan fiatalok, világjárók. 1-2 fő betegség, illetve munkahelyi elfoglaltság miatt (pl. évnyitó) nem tudott jönni, de hírt adtak magukról, lélekben velünk voltak. Nagyon jó találkozni velük!

Egy jó nevű gimnázium átlagos osztálya volt a miénk. A szülők szerint bíró, mérnök, tanár, fizikai munkás, de mind szuper emberek voltak, mert a gyerekeiknek emberséget adtak. Mit tudsz, mire vagy képes, és segítettük, emeltük egymást. Akkor ezt nem láttuk, csak napról napra bizonyítottunk, teljesítettük a feladatainkat. Nem volt mindenki barát, több csoport volt, de egy időben, hasonló dolgokat éltünk meg, és ez valahogy összehozott minket. Az érettségi után 2 évvel csatárlánc szerűen értesítettük egymást (esetleg levélben, akkor nem volt telefon sem, más még úgy sem). Talán a 4-5, éppen katonáskodó fiú nem tudott eljönni, tehát igazoltan voltak távol. Aztán a karrierépítés, lakhatás biztosítás, gyereknevelés, stb idején csak 5 évenként találkoztunk. Majd egy újabb meghívás érkezett soronkívül találkozóról Muhiba. B. Péter látott vendégül minket, kerti parti volt, éjfélig tartó bulizással. Sajnos a következő tavaszon Ő elment. Sokan akkor értettük meg, hogy elköszönni hívott össze minket. A legjobb barátja (akivel komaságban voltak) tudta csak, és segített Neki a készülésben, és a titoktartásban. Hatalmas lelkierővel, nem terhelt senkit sem a gondjával, élvezte, hogy szerettünk ott lenni, olyan vidám volt, mint mindig. A párja lépett a helyére. Más veszteségünk nincs. Néhányan vívtak egészségi nagy csatát, de remélem, sikerrel leküzdötték. Illetve kedves barátnőmre vár szeptember elején egy nagy műtét, aminek a sikerében biztosak vagyunk. Számtalan ima szól érte, és erő sugárzik felé!

Mézes zserbót készítettünk. A lapokat megsütöttem, de a krémet Á, és az összeállítást is Ő csinálta. A nagyobbik részét vittük magunkkal. Délelőtt mostam (főleg a gyerekek cuccait), Á tekert, majd Ő a husit, én a nokedlit készítettem. Ebédeltünk és utána indultunk a találkozóra. A gyerekek Ágikával maradtak. Este jött T értük, Ő Ónodon volt, íjászversenyen, Zs meg Kány (szlovák határ Aggtelek közelében) nevű településen, a tantestület közösségépítő tréningjén.

 

3 komment

Cirkusz Maximus

2014.08.29. 23:10

szerző: greenfo

fenykep_0001_1409343543.jpg_1600x1200

Mai napra számtalan lehetőség volt, választanunk kellett. Az állatkertek éjszakája nagyon kecsegtető volt, csak jól elfáradva még 11-ig lehetett volna az éjjeli életüket megnézni. A kicsi miatt nem vállaltam be a több órás gyaloglást. A Harsányi kaland parkban, vagy a csáti fürdőben is nagyszerű lett volna, de a több féle összegyűlt munka miatt Z. egyiket sem akarta. Semmi vész! Van még pénznyelő kínálat a bőven! Este 6-ra irány a cirkusz! Most Mc-nak a vásrosunk felőli részen volt a sátruk felállítva, legalább az csak 3 km. 3 gyerek és az én jegyem 11.600,-Ft. Úristen! Mikor helyet foglaltunk, jöttek az árusok állatfigurás vastag lufikkal ezresért, vattacukorral ötszázért, pattogatott kukorica, szünetben fotózás elefánttal, pónilovaglás, halacska jorgászat, és még mit tudom milyen nagy lehetőségek. A lányok a kis-vonatot választották az "udvaron" és megúsztuk plusz ezerötszázzal. Friss kiflit és innivalót vittünk.

Jó korán mentünk, hogy legyen jegyünk. Hamarosan meg is nyitották a kapukat. A lemenő nap jól átvilágította a sárga-piros csíkos ponyvát, jó sejtelmes fény lett, a zene meg bömbölt. Két nagyon fontos érzékszervünk kilőve, furcsa bizonytalanság érzet volt. (Rengeteg, a mieinktől kisebb gyerek milyen trumát élhetett át?) Zsófi a műsorkezdés előtt már eljött volna. Azért a produkciók nagyon jók voltak, a porond jól meg lett világítva, és igazán jó este volt. Eszter nem aludt délben, féltem, hogy nyűgös lesz. Szerencsére jól érezte magát. A produkciókat utánozta, járkált mellettünk, de az utolsó negyedórát az ölemben töltötte. Amint kiértünk a sátorból, felébredt. Zoli várt minket, hamar hazaértünk. Egy negyed órán át mesélték telefonon a szüleiknek, hogy miket láttak. (vezetékes, bele fér) .Gyors vacsora és fürdés után a mese felénél elaludtak.

A képen a nagyok mellett Eszternek csak a karja látszik. A kis disznó, míg a telefonomat elővettem, elmászott mellőlük. (Ez a szemfájdító fényviszony volt az előadás előtt.)

3 komment

Eszter nevel

2014.08.27. 22:20

szerző: greenfo

DSCF5097.JPG- Zsófi, ne morzsázz már a szőnyegre, most porszívóztam!

:-D
(És tényleg ő is porszívózott. Már 3 és fél éves....)

1 komment

Benézek ide!

2014.08.26. 23:51

szerző: greenfo

kep5_jo_ide_benezni_1409087003.jpg_300x210

Mama holtel, Papa hotel újra beindult. A gyerekek ma jöttek át a másik nagyszülőktől, szombat estig nálunk lesznek. Anyjuknak is elkezdődött a munka. A régi igazgatója most egyházi iskolát vezet, hívta matekot és számtechet tanítani. A 10-es nagy árvíz után elköltöztek az 5 km-re levő szomszéd faluba. Gyes után ott kapott munkát, csak csábítóbb volt a mostani iskola. A gyerekek mind sápadtak, ott meg csak 4-5 volt egy osztályban. Sikerélménye nem sok volt, igaz onnan is tudott versenyre indítani gyereket. (Tavasszal egy szép kislegényt saját költségén vitt megyei versenyre. A többi gyereket a szülei vitték, sőt még a tanárt is. Ő meg még a gyerek buszjegyét is fizette, kaját vett neki.) Most utazhat ide. 5.-es osztályt kapott, jó kis közösségépítés vár rá.

Mondanám, hogy szorítok Neki, de Ő született pedagógus, minden rendben lesz nélkülem is.

Szólj hozzá!

Példamutatók

2014.08.25. 20:50

szerző: greenfo

Az élet a legnagyobb regény író.

Most, hogy az első világháborúra emlékezünk, mindenütt sok cikk, könyv jelenik meg erről az időszakról. Elképesztő, milyen sok történés fért ebbe a 100 évbe. Nem is olyan nagy idő. Ezalatt rengeteg szörnyű esemény történt. Az ipar fejletlen volt, vagyis "kézműveskedtek". A ruházat alapanyagát, a használati eszközöket, mindent maguk állítottak elő. A tanulási lehetőség még a férfiak számára sem volt természetes. Nagyon egyszerűen éltek a városi emberek is. Nagy volt a gyermek halandósság, az anyák is még belehaltak a szülésbe, a  két háborúban főleg a férfiak, de a bombázások mindenkit elérhettek, vagy a szörnyű válogatás nélküli népírtás, aztán az egymás irtása, a vagyon elkobzások, az ellehetetlenítések....  (Szörnyű visszagondolni, hogy egy nagy részének én is részese voltam - nemcsak időtartamban.) Ahány ember, annyi veszteség. Hogyan élték túl, összeroppanás nélkül? Feldolgozták valahogy, anélkül tébolyda lett volna az ország. Akár a világ is! Nem volt siránkozás, mert mindenki tudta, hogy "a másiknak is megvan a maga keresztje!"

Manapság olyan kicsi az ingerküszöb. Sokan csak a pillanatnak élnek. "Add meg uram, de azonnal" Akárcsak 50 évvel ezelőtt anyáink, nagyanyáink miből merítettek erőt? Mitől volt a feltétlen bizalom a bebörtönzött társ, szülő, vagy gyerek iránt? Mitől tartott ki mellette a család? Hogy volt az, mikor zokszó nélkül vállalta a szerettéért a nehéz körülményeket, a nélkülözést, a megaláztatást? A kivándorlók hozzátartozói mitől sugározták Óceánokon át a szeretet? A vallás féle hit háttérbe szorult, de a tudás elérhetővé vált, és aki ember volt, megmaradt EMBERnek.

Sokat tanulhatunk a még élő 20. század nőalakjaitól. Szeretem hallgatni, olvasni a visszaemlékezéseket. A közelségük példa értékű lehet. Tartással, méltósággal viselték a nagy veszteségeket. Sokszor nem is értem, hogy nem roppantak össze a megaláztatás, a kisemmizés, a szétszakítás következtében. Vagy éppen a nagyon is összezártságban.

A mai fiatalok gondolnak-e arra, hogy egy napon porszem kerülhet a gépezetbe? Olyan nagy manapság a kísértés, a technikai fejlettség, mikor mindenről perceken belül értesülhet a fél világ! És az erkölcstelenség az arctalanság miatt, vagy a pofátlanság az emberek megtévesztésével micsoda rombolás indulhat el? A félrevezethető, tájékozatlan, buta embereket nagyon lehet manipulálni. Azt is tudhatjuk, minél butább, annál hangosabb, szégyenérzet nélküli, vagy csak naív. Tudnak-e hallgatni, mérlegelni, szolidárisak lenni, segíteni, felelősséget vállalni?

Nem szabad felednünk, hogy a nevelésnek ilyen iránya is van. Ezért most mi vagyunk a felelősek. Mutatunk-e példát, türelmet, együttérzést, kitartást, szeretetet, hitet, akarat erőt, amit másolhatnak? Adunk-e önállóságot, hagyunk-e siker élményt, kialakul-e felelősség bármi és bárki iránt?

Imátkozzunk, hogy ne kelljen ezekre választ kapni. Olyan törékeny minden.....!

 

1 komment