Friss topikok

  • margit2: Ha benéznél, tudd, hogy gondoltam ám Rád most is az ünnepekkor... Remélem, hogy kellemesen teltek ... (2018.04.03. 19:53) Ó-év
  • margit2: Köszönöm szépen! Neked és kedves családodnak is csak minden jót és szépet kívánok az új esztendőre... (2018.01.02. 08:50) 2018!
  • margit2: Hiányzol.... Sok szeretettel kívánok Neked és az egész kedves Családnak örömtelim, boldog új évet... (2018.01.01. 12:15) De jó volt a kedvesekhez ellátogatni!
  • Aloha3: Nagyon aranyosak! :-) További szép napot, jó hétvégét kívánok! :-) (2017.06.10. 19:13) Róluk se feledkezek meg!
  • Aloha3: Látszik a képen milyen jól érezte magát mindenki! :-) (2017.06.10. 19:12) Érettségi találkozó

Együtt

2014.11.08. 22:21

szerző: greenfo

Ma kertészkedni szerettem volna, ehhez képest csak a komposznak való zöldhulladékot vittem ki. Este esett egy kis eső. Ha még hullik hozzá éjszaka, akkor bizony kint holnap sem fogok csinálni semmit sem.

Cukor Baba ma először volt igazán a miénk. Vagyis először mutatta ki úgy a szeretetét, ami egy megfogalmazhatatlan jele a kapocsnak. Nagyapó lefeküdt a szőnyegen játszó két kicsihez. Ha már leereszkedett hozzájuk, akkor el is csípték. Eszterke rámászott, végigfeküdt rajta. Réka meg befészkelte magát az ölébe, és a karjára feküdt. Nézte, nézte, majd, két karját ölelésre nyújtotta, megfogta Papa nyakát, a fejét magához húzta, és nagy puszit nyomott az arcára. Visszafeküdt, és néhányszor megismételte, közben simogatta a fejét, cirógatta  nagy szerelmesen.

Olyan megható volt!  Nekem ebből a pillanat élménye maradt. Meg de ja vou érzésem támadt. Úgy 30 évvel ezelőt a szüleik csüggtek így a Papán. Mikor otthon volt, valóban 100 százalékig velük volt. Én sokszor ugy töltődtem fel, hogy néztem az önfeledt játékukat. Most is ilyen szemlélődő voltam. Ez a szeretet-áradás benne is nyomot hagyott, mert rám nézett, azzal a "láttad?" tekintettel. Neki ez a 4-5 pici ölelés a hála, az, ami miatt mindig rajtra kész, ha a gyerekei bármire kérik. Zs és E is aranyos volt, Z meg Apjánál van ezen a hétvégén, de gondolatban mindig velünk van.

Mikor megismertem, Z már évek óta sportolt. Megegyeztünk,, hogy ha megszületik a gyerekünk, majd abba hagyja. Aztán megszületett a második, harmadik is, de a sport maradt. Abban az időben Zoli kézilabdázott, ezzel együtt járt a sok edzés, a táborozás, majd sportvezető képzés, és minden sport. A munkatársak, cimborák tudták, hogy ha sportról van szó, Ő kapható teniszre, focira, bármire. Közben én 2 gyerekkel otthon "bajlódtam". Bizony, gyakran kifakadtam, hogy ez nekem nem jó, vagyis hogy túl sokat van távol, én meg hétszámra ki sem mozdulok. Egy ilyen után, mikor hazajött, mondta, hogy mehetek! Nem értettem, miért menjek, én egyedül nem akarok sehova sem menni, csak velük együtt. Hosszú idő volt, mire megértette, hogy milyen fontos az együtt töltött idő minden perce. Vagyis akkor erre gyúrtunk!

Imádom Őket!

Estére aztám minden szülő előkerült, vacsoráztak, és 8-ra megint csendes lett a ház.

Az ebéd habart bableves, sült csülök kr. pürével, kukoricagolyókkal, vegyes savanyúval volt. Ágika Tiramisut készített, aminek szintén nagy sikere volt. Kedvesének, és Zorkának elig maradt. Holnap valamit biztosan készít nekik valami finomat kárpótlásul.

 

 

2 komment

S bejegyzése okán

2014.11.05. 00:03

szerző: greenfo

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, S nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.”

Radnóti Miklós ...  (És láss csodát, éppen Rá emlékeznek, illetve a halála igazi okáról beszélnek a TV-ben)

Ez az idézet jutott eszembe. Nagy erősnek kell lenni ahhoz, hogy továbbra is nyúlszívűek tudjunk maradni........, míg lecseng a dolog.  

A BÖLCS nem zárja el a visszautat, mert a benne élő szeretet erősebb a fájdalomnál. (Szép példát kaptam arra, hogy a fájdalom milyen csodákat szül)DSCF2931_1.JPGÍm egy ledér nőszemély, a mi  kis Juliskánk!

2 komment

Játszótársak

2014.11.03. 21:18

szerző: greenfo

A gondolatolvasó.jpg

A játszótárs.jpg

 

2 komment