Friss topikok

  • margit2: Ha benéznél, tudd, hogy gondoltam ám Rád most is az ünnepekkor... Remélem, hogy kellemesen teltek ... (2018.04.03. 19:53) Ó-év
  • margit2: Köszönöm szépen! Neked és kedves családodnak is csak minden jót és szépet kívánok az új esztendőre... (2018.01.02. 08:50) 2018!
  • margit2: Hiányzol.... Sok szeretettel kívánok Neked és az egész kedves Családnak örömtelim, boldog új évet... (2018.01.01. 12:15) De jó volt a kedvesekhez ellátogatni!
  • Aloha3: Nagyon aranyosak! :-) További szép napot, jó hétvégét kívánok! :-) (2017.06.10. 19:13) Róluk se feledkezek meg!
  • Aloha3: Látszik a képen milyen jól érezte magát mindenki! :-) (2017.06.10. 19:12) Érettségi találkozó

Mellék út

2014.11.23. 22:56

szerző: greenfo

Átadták az új utat. Annyira gyorsan rendezik a környékét, - talán árvízvédelmi ok miatt sietnek rendezni - hogy félek, elbontják a "régi" utat (ami 12 csak éves). 26 éve élünk itt, és ez a 3. út, ami a településünkről Miskolcra vezet.

Rengeteg képet készítettem. Mindegyik fontos nekem. Egyszer majd készítek össszeállítást arról. hogy nézett ki, mikor úszott az út. Aggódok, hogy az új útnál nem lesz helye az útonlévők védelmezőjének!

6 komment

Cseppfolyósító.....

2014.11.21. 22:28

szerző: greenfo

884450_10202294434342459_691817515_o_1416601191.jpg_1280x480

A bringás edzéseken az ország északi felén ilyen építészeti remkeket, és hasznosítási módokat (is) találni.

A kedvem is valami ilyesmi volt ma. Kis hangulatjavításul vásároltam 2 pulóvert magamnak. Rám fért egy kis újítás! Basszus néhány hete is vettem kettőt. Az egyik, - amelyik különösen drága volt - olyan pamut anyag, hogy még kézi mosás után is vasalni kell, felvétel után félórával meg olyan, mintha kukáztam volna. Gyűrődik, megnyúlik, de a színei csodásak, és kellemes a viselése.

Munka után voltam egy számítástechnikai tesztíráson 100 %-os lett. No, nem volt nehéz, csak azért történhetett. A lányom iskolájában volt a szintfelmérés, és éppen összetalálkoztunk. Egyik kezében 3 szatyor, a másikban egy nagyobb, tele füzetekkel, a vállán a kistáska, és így ment a gyerekekért oviba. Mivel péntek van, ha ott még adtak 2 ágynemű csomagot, akkor biztosan csak a hátára kötve tudta hazavinni. Persze valami hasonlókat mi is túléltünk..... csak valahogy szeretném, ha a gyerekeinknek nem kellene ugyanazokat a nehézségeket megélniük. Nagy környezetvédők, ezért a férje bringával jár dolgozni, Ő meg beadja a gyerekeket oviba, és busszal jön át a munkahelyére. Időben gyorsabb volna és anyagilag sem volna drágább, ha használnák a kocsit, de majd belátják. Tavaly decembertől, a téli hónapokra tette le csak T a bringát. Remélem, most is úgy lesz.  Eddig az időjárás nagyon is kegyes volt hozzájuk.

Margitka tanácsára ma este sok vizet ittam. Nem szeretnék ma éjjel is sárkányt sétáltatni a farkánál fogva.....

4 komment

Aggódás

2014.11.20. 22:52

szerző: greenfo

macik_1416518353.jpg_446x296

Rettenetes álomból ébredtem ma reggel. Vagyis felriadtam egy szürnyű képre: nézem az újságunkat, és körülöttem sok ember, rólunk beszélnek, és egy hang sajnálkozva mondja, hogy szegények 2 tragédia egyszerre! Én meg döbbenten álltam, és az újság szélén a dátumot kerestem. 2014. decemberi volt. Ahogy felriadtam, még nagyon az álmomban voltam. Úgy éreztem, hogy valamelyik gyerekünkről van szó, mert ott belül mérhetetlenül fájt, a másik talán kissé távolabbi, de azt tudom, hogy nagyon félve nézek a jövőbe, Éberen másként látom a dolgokat. Néha azt érzem, hogy butaság az egész, hiszen urai vagyunk a helyzetnek. Gyönyörű védőburokban vagyunk, mindenki a helyén van. Tesszük a dolgunkat, segítjük egymást, szívesen, és szeretettel fordulunk egymáshoz. A másik percben meg azt súgja egy hang, hogy figyelj, elővetítettem egy helyzetet, készülj fel rá! Védd őket, kerüld el a rossz kimenetelű dolgokat.

Remeg a lelkem. Hogy mondjam el ezt a családnak! Azt mondanák, hogy máskor ne vacsorázzak lefekvés előtt. A napi imámat elmondom, a Mindenhatót bizony mostanában elhanyagoltam, elég régen voltam templomban. Mert ugye, mikor baj van, csakis Ő hozzá fohászkodunk. Az emberi részét mi hiában tesszük meg, a mindenek feletti mégis próbára tehet minket, mennyire vagyunk erősek. Igazán védve voltunk az elmúlt időszakban, és ezt csak innen visszatekintve látom. Mert igenis néha összegezni kell. 

Most ott tartok, hogy félek lefeküdni. Nem szeretném, hogym ha lecsukom a szeme, megint ilyen képeket lássak!

3 komment

Esős novemberi szabadság

2014.11.19. 21:17

szerző: greenfo

Szabadságon voltam e-héten szerdáig. Elsuhant a 3 nap úgy, hogy alig csináltam valamit. Mostam, a virágokat, karalábét, retket letettem a pincébe, kicsit pakolásztam. Csendesen elcsordogáltak a napjaim. Igazából a kertben lett volna még tennivalóm, de az eső sajnos elmosta. A levágott dió ágakat kellett volna megcsipkedni, meg fokhagymát eldugni. Ha lesz rá jó idő, akkor megcsináljuk a darabolást hamarosan Á segítségével, a hagyma meg nem lesz késő tavasszal sem. Vagyis majd lesz valahogy! A munka miatt most sajnos így van.

Egy hete aratták le a kertünk végében a kukoricát. Már nagyon száraz volt, és nagyon vártuk, hogy eltűnjön a sok rágcsáló miatt. Néhány nap után fel is tárcsázták. Szombaton a 2 vő nagy fantáziát látott a szabad területben. Sárkány eregetésre készültek, aztán mégiscsak íjászkodás lett belőle. A vesszőfogót biztonsággal eltalálják, de a kóbor nyilaknak itt van helye repülni.

Szombaton liba levest és libasültet készítettem. 20 éve volt utoljára és nem emlékeztem, hogy mennyi idő amíg megpuhul, úgyhogy 3 óra sütés, főzés után még mindig kemény volt minden. Nagyon zavart, hogy nem tudtam kedvem szerinti rendes ebédet adni.  

Kertvég.JPG

Kertvég1.JPG

 

 

 

 

1 komment

Megindító történet

2014.11.17. 11:06

szerző: greenfo

_mg_4346_masolat_1416218633.jpg_2863x4294

 

Az utolsó játék    /Sidike csak díszlet

 

A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját.

Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt. A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta: Hát akkor menjünk arra.
A kutya láthatóan megszaporázta lépteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a férfi nem értett, de követte.
Kis tisztásra jutottak, ahol öreg, törött pad árválkodott, régen betemetett homokozóval. A kutya megállt, majd lassan, óvatosan lefeküdt a földre. A férfi körülnézett.
– Ó, te erre még emlékszel…? Ide hoztalak ki először, amikor hozzám kerültél…de rég volt. Tényleg, azóta soha nem jártunk erre. Jó volt itt, kiskutyám?
A kutya megcsóválta a farkát, egy darabig még feküdt, fejét a lábaira téve, majd nehézkesen feltápászkodott, és odaállt gazdája mellé.
– Mehetünk? – kérdezte vidáman a férfi. Elindultak a házak között hazafelé, a kutya ismét megállás nélkül, lassan, de biztosan haladt.
Otthon a kutya nem ballagott az edényéhez, ahogy idáig mindig, hosszú-hosszú éveken át tette. Csendesen bement a szobába, ráfeküdt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, és némán pihent. Majd feltápászkodott, óvatosan lehúzta a férfi levetett pólóját az ágyról, odavitte a paplanjához, lefeküdt és orrát a ruhába fúrta.

– Add vissza, te zsivány – mondta kedvesen a férfi, mikor meglátta. – Az az enyém, te kis tolvaj.
Régi játékuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruhát, és rátette a kutya fejére, aki nagyokat horkantott és a lábaival hadonászott.
Most azonban a kutya tette a fejét a pólóra, és mancsaival is tartotta. A férfi nem akarta eltépni a kedvenc ruhát, úgyhogy legyintett, megsimogatta az állatot, és indult a konyhába. Az ajtónál hallotta, hogy a kutya felhördül. Megfordult, de semmi különöset nem látott. A kutya ugyanúgy feküdt a helyén és őt nézte. Így még soha nem nézett, villant át a férfi agyán. A filmekben néznek így egymásra, mikor az egyik hosszú útra megy…igen, így szoktak nézni. Elgondolkodva ment ki a konyhába, csinált egy kávét és kibámult az ablakon. Furcsa érzései voltak.
Tíz perc múlva bement a szobába. Rápillantott a kutyára, tovább lépett, majd megdermedt és megállt. Letérdelt, odahajolt a kutyához, aki még mindig görcsösen kapaszkodott a pólóba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala már nem emelkedett.
Lassan felfogta, mi történt. Lefeküdt a kutya mellé a földre, arcát az állat pofájára tette, és sokáig így maradt. Csak a könnyei patakzottak, végigfolytak az arcán, kis csíkokat hagytak a kutya szőrén, aztán beleivódtak a pólóba.
– Minden ruhámat odaadnám, hogy egyszer még egyet-csak egyet-el tudj lopni…Ez már a tiéd marad – mondta halkan.
Feltérdelt, végigsimította a mozdulatlan testet. Aztán óvatosan kivette a pólót a kutya alól, és beterítette vele az okos, néma fejet.

May Gábor írása.

 

3 komment