Friss topikok

  • margit2: Ha benéznél, tudd, hogy gondoltam ám Rád most is az ünnepekkor... Remélem, hogy kellemesen teltek ... (2018.04.03. 19:53) Ó-év
  • margit2: Köszönöm szépen! Neked és kedves családodnak is csak minden jót és szépet kívánok az új esztendőre... (2018.01.02. 08:50) 2018!
  • margit2: Hiányzol.... Sok szeretettel kívánok Neked és az egész kedves Családnak örömtelim, boldog új évet... (2018.01.01. 12:15) De jó volt a kedvesekhez ellátogatni!
  • Aloha3: Nagyon aranyosak! :-) További szép napot, jó hétvégét kívánok! :-) (2017.06.10. 19:13) Róluk se feledkezek meg!
  • Aloha3: Látszik a képen milyen jól érezte magát mindenki! :-) (2017.06.10. 19:12) Érettségi találkozó

Nagylány

2015.03.21. 22:21

szerző: greenfo

Dógoztam. Mikor 2 órakor hazaértem, azzal kezdték, hogy láttam-e az e-mailben küldött fényképet. (Nincs időnk rálesni sem) Sidikét fotózta le Á, mikor aggódva várta haza Zorkát, aki a város túlsó felén levő zöldségesbe ment bicajjal. Negyed órát állt egy pózban, egy irányba figyelve, amerre ment a kis gazdája. Mondták, hogy milyen örömtáncot járt, mikor megérkezett. Á főzött ebédet, Zorkát kérte meg, hogy menjen el a közeli nagyboltba. Mivel c telep közelében van a bolt, nem akart odamenni, de van egy(!) szuper zöldségesünk, csak az a városunk túlsó szélén. A busz pont előtte áll meg, 3 megálló tőlünk, bérlete van, mehetett volna azzal, de Ő a jó időre tekintettel a bringát választotta. Nagyforgalmú úton lehet oda eljutni, és nem hiszem el, hogy Á jóváhagyta az ötletét. Szinte búra alatt tartja, annyira félti, hogy már aggódtam, mi lesz vele így. Közlekedett, kért, fizetett, és szerencsére a gyereknek ez természetes. Szinte mindig együtt vannak, (még a fürdésnél is). Korábban, ha nem volt valami összetevő, akkor inkább elvetette az eredeti ötletet. Önálló nagylány, csak anyjának még kis pisis.

Én 1-2 busszal korábban megyek dolgozni, mint ők szoktak indulni, és gyakran jön velem, mert szeret hamarabb odaérni. Ráadásul én elengedem az út felénél. A bank melletti úton átkísérem a szememmel (itt nincs zebra, sőt, nagyon távol van csak, és egyszerre mindig többen mennek át.), majd a Deák téren átmenve a következő zebrán átkelését is megvárom. Nagyon aranyos, ahogy megfordul, és söpri a levegőt maga előtt - integetés gyanánt. Innen már nem kell úton átkelnie, de elég hosszú utat kell egyedül megtennie. Fokozatosan nőtt ekkorára ez az út, és nagyon élvezi az önállóságot. Nekünk meg bízni kell benne. Anyja végig kíséri, és megy is érte. Igaz, a szülők ismerik egymást, beszélgetnek, a tanárnő is lekíséri őket, ha van valami, rögtön tudják.

Úszni jártak az elmúlt 2 héten, nagyon élvezte. A mélyvízben le kellett merülniük, és a hasukkal érinteni a medence alját. Talán 3 évvel ezelőtt az akkori ismerős oktató sötétkék dekorköveket hintett a medence aljára, és az nyert, aki többet hozott fel. Ehhez az oktatóhoz 2 egymást követő éven jártunk még ovi végétől, mert nagyon bátortalan volt. Erika csak 3 gyereket vállalt, hogy kellően tudjon figyelni rájuk, és az Ő tőle tanultak utáni eredmény a mostani biztos úszás tudása.  30 gyerekre nem is lehet úgy figyelni, és nem is tanult meg mindenki úszni.

Szóval reggelente együtt megyünk. Még akkor is, ha anyjának a nagyon szeretett párja vinné őket reggel. Az előző este már egyeztetünk. Nagyi, mikor megyünk? Hát persze, hogy a korábbival a kedvéért. Én is szeretek korán beérni.

No, megebédeltem, ejtőztem egy kicsit, mikor jött az egyik vőm a gyerekekkel. Kikönyörögték, hogy maradjanak, mégha csak néhány órára is. SZerencsémre, mert így már volt aki gyógyítsa a fájós lábamat. Hallgatták a szívemet, kicsit gyorsan vert, de közben volt szúrás, és lábműtét is. Úgyhogy már csak gyógyulnom kell.

1 komment

Pörgés ezerrel

2015.03.20. 20:19

szerző: greenfo

A héten mindennap sötétben jöttem haza, holott reggel 7-re már a helyemen voltam. Sok száz embert felvételiztetünk. Az élet zajlik, és van aki 2 nap után táppénzre került, meg gyerekekre adókedvezményt, egyéb igazolásokat kell készíteni.  Vannak kész anyagok, amiket itt az irodában aláírnak, de ez csak töredék. Úgyhogy, előkészítve van az, amiket alá kell íratni (külső helyszíneken), van egy adag, amit ki kell egészíteni, fénymásolni, csak akkor mehet az államkincstárba, és folyamatosan érkeznek is az előkészítendők. Pörögni kell, mert a márciusi 2 heti bért jó volna, ha megkapnák húsvétra.  Az évközi sima mozgás kezelhető, de ez a kampány megterhelő. Szézféle kupac van, elég nehéz kézben tartani. 

Mikor érettségi után nem nyertem felvételt a főiskolára, mehettem volna adminisztratív munkára, akkor titkárnőket, gépírókat kerestek, de én nem akartam a papírt balról jobbra pakolni, ezért tanultam mást. Nagyszerű volt a szakmám, 20 évig dolgoztam abban a munkakörben, míg 1993-ban bezárt a MEDICOR. Akkor, 40 évesen 1 éves nappali képzésen tanultam marketinget, számítástechnikát, pénzügyi, számviteli ismereteket, angol nyelvet, stb. Azóta ezzel dolgozok. Szerencsére minden munkaterületen megtaláltam a logikát, és áttekinthető tiszta a munkám. Nem is panaszkodok, mert dicséret jut érte - csak éppen jobban örülnék egy kis pénzmagnak.1661050_290379364443316_408887203_n_1.jpgEz a kép nagyon jó szem-, és idegnyugtató. Egész nap bent vagyunk, napfényt nem is látunk. A cigisek bezzeg levegőznek....

2 komment

Mindennapi kenyerünk

2015.03.19. 23:22

szerző: greenfo

Margitkánál láttam az előbb a szép kenyerét - az enyém még akkor sült. 7-re értem haza, kajáztam, közben a férjem bekészítette a kelesztőtálba a hozzávalókat. Az 1 dkg élesztőt is mellé tette. Fél 8-kor dagasztottam be, és negyed 10-kor ment be a sütőbe. Most még forró, illatos, és gőzölög - ami sajnos nem látszik.

Alig várom, hogy reggel megvágjam. Sima-, és rozsliszt, len-, szezám-, kömény- és napraforgó mag, van benne. 2-3 naponta sütünk frisset. Pirítósnak mennyei. Olyan finom, ahogy megpirul. Reggel különösen jólesik, de tegnap a brokkoli krémleveshez is nagyon fincsi volt. Lehet, hogy csak kefírt viszek hozzá magammal - mert a pénteki böjtöt illene tartani. Ja, és a bundáskenyér is csodás - belőle.

2 komment

Otthon

2015.03.17. 22:14

szerző: greenfo

Azért ennyire nem vészes, de van élet. 2 napot itt vannak a gyerekek, csak sajnos én nem lehetek velük. Ma meg kellett főznöm a holnapi ebédet, - ami ugye jobb lenne, ha frissen készülne, de hát ez van!

A munkahelyen őrület van, a mai megbeszélésen a következő hónap túlterheléséről volt szó. Vagyis túlóra, hajtás, pörgés vár ránk. A húsvéti készülődésről  ne is álmodjunk. Szép kilátások!

A fájós lábamra az OLX-en találtam egy szuper walkmaxx cipőt. Az eladónak nem jó  améret, vadi új. Csak nem meri megadni a szla számát, és azt szeretné, hogy utánvétesen, sőt, portósan oldjuk meg a szállítást. Ma megérdeklődtem: 3.100,-Ft így a posta költség. No, ezt nem vállalhatom. Akkor már inkább vadi újat veszek.

Nagyon fáj  alábam. Már térdhajlatban, és a combízület is fáj. Lehet, hogy a rossz lépés miatt, semmi sem úgy érintkezik mostanában, ahogy a gyári szériában volt. DOktornőhöz eljutottam ma, pontosabban eljöttem korábban, csak sajnos eredménye nem volt. Hétfőn du. 17h 30', kedden már 16h 30'. Persze, hogy csodálkoztam az üres várótermen! Egy csepp fájdalomcsillapítóm sincs. Legközelebb a férjem csak csütörtökön tudja majd elhozni. A munkahelyem közelében van 2 illatszer, oda sincs időm napközben kimenni sarok emlőért.

Kedves kolléganőm más szemmel néz a fájdalmamra. Azt mondja, ez egy jel, hogy végre a sarkamra kell állni! De hogy képzeli, mikor annyira fáj!!!

 

 

 

 

10 komment