Friss topikok

  • margit2: Ha benéznél, tudd, hogy gondoltam ám Rád most is az ünnepekkor... Remélem, hogy kellemesen teltek ... (2018.04.03. 19:53) Ó-év
  • margit2: Köszönöm szépen! Neked és kedves családodnak is csak minden jót és szépet kívánok az új esztendőre... (2018.01.02. 08:50) 2018!
  • margit2: Hiányzol.... Sok szeretettel kívánok Neked és az egész kedves Családnak örömtelim, boldog új évet... (2018.01.01. 12:15) De jó volt a kedvesekhez ellátogatni!
  • Aloha3: Nagyon aranyosak! :-) További szép napot, jó hétvégét kívánok! :-) (2017.06.10. 19:13) Róluk se feledkezek meg!
  • Aloha3: Látszik a képen milyen jól érezte magát mindenki! :-) (2017.06.10. 19:12) Érettségi találkozó

Fánk

2015.02.01. 22:20

szerző: greenfo

4 komment

100 éve történt

2015.01.31. 00:19

szerző: greenfo

Nosztalgia hullám söpör végig rajtam. Két ünnep között, mikor meglátogattuk az üresen álló szülői házat, elhoztam a Nagyapám katonaládájából néhány levelet. Már több délutánt eltöltöttem azzal, hogy olvasgattam ezeket. Összeállt a kép, most már időrendbe fogom rakni, és személyek szerint szétválogatom. Nagyapán levelei, iratai mellett az anyai nagymama testvéreinek a leveli is ott voltak. Ebbe a ládába tette a régi emlékeket.

Azért vettem elő ma este, mert emlékeztem, hogy van egy 1914.január 31-i levél. Azt scennelni kell, de egy másikról fényképezőgéppel is tudtam olvasható képet készíteni. Ezt 1914.december 1-én írta Nagymamám testvére a "front"-ról, aki akkor 25 éves volt. 1918-ig vannak háborús leveli.

Fidrus István, az én Pista bátyám. Nem nősült meg, és a fiatalon megözvegyült, nagymamámmal maradt. Édesanyám akkor 1 éves baba volt. Sokszor "vigyázott" rám és a 4 évvel fiatalabb öcsémre. Utolsó éveiben már szélütötten, csak ücsörgött, valójában mi vigyáztunk Rá. Vagyis mi ezt nem tudtuk, csak azt, hogy felnőtt van velünk. Közel 80 évesen halt meg, akkor én 10 éves voltam. 

Annyira szépen ír a szüleihez. Tele van szeretettel és vallásossággal valamennyi levél. És mikor Feribátyám (Pelityatyám), az itthon levő öccse ír a frontra, megjelölve, hogy milyen gyalogezred, az is tele van aggódással, hogy hiányolják a levelét, nincsen hírük, ..... (Ki fogom cserélni ezt a levelet, ha jobb képet tudok róla készíteni. fél éve cserélte le Zoli a nyomtatót, ez másol, és scannel is. Még sosem használtam, most jött el az ideje, hogy kipróbáljam.)

Talán családfát kellene állítanom, hisz én még sokukra emlékszem.

1 komment

Káposzta

2015.01.29. 20:59

szerző: greenfo

Vacak éjszakám volt. Fél 3-kor felébredtem, kicsit szunyókáltam, forgolódtam, fájt mindenem. 5 után fel is keltem, fájdalomcsillapítóval és kávéval erősítettem, és elindítottam a káposztát mielőtt elindultam a munkába indultam. Férjemnek 9 után kellett elzárnia. Tegnap leírtam az elkészítését, egy nagyon egyszerű, és a nagycsaládban nekünk kedvencünk.

Dolgozóban őrült hajrá volt, és holnap 7-re már bent szeretnék lenni, hogy 2-kor eljöhessünk..

1 komment

Csak úgy

2015.01.28. 22:52

szerző: greenfo

Ma sem tudtam elvégezni minden betervezettet. Kiflit sütöttem, és előkészítettem a töltöttkáposztát reggelre. Megpirítottam a hagymát, abból kivettem, a husira az egyharmadát, a maradékot 3 kanál liszttel meghintettem, reggel ráteszem rétegezve a káposztát (amit meghintek kevés árpagyönggyel) és a gombócokat. Közben felfőzök vizet, amivel leforrázom, aztán már átadom a férjemnek. 3 órányit lassacskán kell főznie. Péntekre is marad reményeim szerint.

  Ezeket a korallvirágokat tavasszal kiültettem a kertbe. Bizony ezt is késve vettük ki. Hagytam Zorkát érvényesülni, Ő ültette ilyen kicsi cserepekbe a letört ágakat. Van vagy 10 cseréppel, de még csak 4 virágzik. Kissé megnyúlik a virágszár, de nekem nagyon szép ígyis. Az egyik nagyon szép fodros, teltvirágú, a másik csak kis csillagvirágú.

8 komment

Emléknap

2015.01.27. 22:31

szerző: greenfo

Évforduló van. 70 éve szabadultak fel a koncentrációs "táborok".

Mindenütt Auschwitz tábort emlegetnek, de bizony több is volt. Én Buchenwaldban voltam egy napot 1975-ben.

Akkor nagyon keveset tudtam a "dologról", hiszen nem tanították a második világháborút, a családok kímélték a fiatalokat, és más dolgokról sem beszéltek. Nem beszéltek az itthoni kulák dolgokról, 56-ról, stb. Most, hogy visszaszámolok, 31 évvel a megnyugvás után olyan közel voltunk, és mégis, mintha a régmúlt lett volna. Vagyis nem tudtam elképzelni, hogy XX. századi emberek ezt megtudják tenni. SOk mindent eldózeroltak. Talán először még a nyomát is eltüntették volna, de szerencsére mementónak megmaradtak azok a bizonyos kamrák, "orvosi" szobával, kellékeivel. Láttunk hajakból, cipőkből, stb hegyet, emberbőrből lámpabúrát, tömegsírt, szállásokat! Volt dokumentumfilm, amiről kikellett jönnöm, mert ájulás környékezett. Én megtehettem, mások elszenvedték.

Borzalom!

 

4 komment