Folytatnám!
Időm, erőm összehangolom.
2021.április 15. volt.Réka telefonos online oktatásban "tanult".(Óra alatt kiszaladt a konyhába ropogtatni valóért, evett miközben a neten kapcsolatban volt. Nem tudom, hogy ment ez, hogy a tanár rálátott-e a munkájukra, vagy őrájuk?) Időnként válaszolniuk is kellett, és ha lemaradt Réka, akkor külön megkérdezte a tanító néni. Időnként megnyomott valamit a telefonján, mikor megszakadt a kapcsolat.ez minden órán megtörtént. Ügyesen vissza állította, de szerintem nem lett volna semmi gond, ha nem nyomkodja folyton. Zalán a szokott felpörgött módján mindenre reagált, de főként rajzolt. Szerintem 2 órán át biztos, hogy rajzolt. Szuper jeleneteket, teljesen olyan képekkel, hogy egy képregényben is megállná a helyét.Végre eljött a dél. Az ebédre nem emlékszem, csak arra, hogy palacsintát kértek. 3 felé járt, mikor.elkészült, Volt lekvár, nutella, meg kakaó bele. Bent a szobai nagy étkezőasztalnál ettem velük. Réka kint volt a folyosón, mert mikor befejezte a kaját, nem tudta megvárni, hogy mind végezzünk. Én felálltam, hogy kimenjek innivalóért, A csípőim miatt az inkább feltápászkodás volt, vagyis kicsit lassan fordultam, mert az ajtónak háttal van az ajtó.. A fordulás közben elveszítettem az egyensúlyomat, és elestem. Azt tudom, hogy esés közben bevillant, hogy most végem, a csípőimnek annyi! A boltív felé estem. A lábam a nagyszobai szőnyeg sarkán, a térdhajlatom alatt Zalán, a felső részem meg a parkettán. Forgott velem a világ.Mi történt? Egyben vagyok? Felülni tudtam, de többet nem, Zoli a számítógépnél ült, jött segíteni, de én nem bírtam segíteni, fogás nem volt rajtam. A jobb karom fájt. Valami miatt a bal kezemmel sem tudtam támaszkodva felállni.Eközben a gyerekek nagyon élvezték a mutatványomat.Zalán is kint a folyosóról bekukucskálva figyelt, Réka meg kacagott, mint mikor szánkón húztam úgy 4 éves korában és hasra estem. Mintha bohóckodva produkáltam volna magam a kedvükért.Csak ültem, Zoli felettem tanácstalanul. Csak azt tudtam, hogy ha fel tudok állni, orvoshoz kell mennem, Már 4 felé járt, vártam haza Veronikát. Hívtam telefonon. Az iskolában volt Zalánt beíratni. Utána valahova ment volna még, de kértem, hogy jöjjön gyorsan! Addig ültem a földön. Volt vagy 3/4 óra, míg a parkettán ültem, közben a fájó karomat egy kendővel felkötöttük.
Megjött Veronika, felemeltek, egy kardigánt terítettek rám, (mert még hűvös tavasz volt) és elindultunk a kórházba. A sürgősségi Baleseti Osztályon voltak ugyan, de úgy emlékszem, hamar végeztem, Vagyis kis várakozás után röntgenre küldtek, onnan a vizsgálóba. Reméltem, hogy csak vissza kell illeszteni a kificamodott vállamat, de törést állapítottak meg, bent kellett maradnom..Erre egyáltalán nem készültem! Apa kivette a fülemből a fülbevalót, kicsit nyugtatgatott. Igazság szerint megfordult velem a világ! A Covid javában zajlott. Sok emberről hallottuk, hogy bármi betegséggel bekerült a kórházba, ott elkapta a vírust és onnantól azt kellett gyógyítsák: kIsmamát, nagypapát, hülye időszak volt. Hétóra felé elváltunk